Az 1970-es árvíz áldozataira és hőseire emlékeztek

Közel egy fél évszázada íródott bele kitörölhetetlenül városunk történelemkönyvébe az a fejezet, mely a mindent elöntő árról, az áldozatokról, de a megújulásról is szól.

Május 13-án a csapadék formájában lehullott víz mennyisége megközelítette a 100 liter/négyzetmétert, a Szamos töltése pedig nem bírta tovább a terhet. Megadta magát. Egy nappal később a város kétharmada víz alá került, az utcákon közel két méter magasságban hömpölygött a víz. A legnagyobb kárt a ma már Május 14 néven ismert lakónegyedben okozta. 56 ember, 20 ezer állat, több ezer lakhatatlan vagy részlegesen tönkrement ház. Ezt hagyta maga után a negyvennyolc évvel ezelőtti áradat. És az el nem felejthető keserédes emlékeket, melyeket a hétfő délelőtti eseményen is felidéztek.
 

A Május 14 téren zajló megemlékezést a különböző felekezetek képviselőinek szolgálata nyitotta meg, kiknek fohászai közös mezsgyén indultak el. Mindannyian hálát adtak azért, hogy az isteni gondviselésnek köszönhetően sikerült a városnak talpra állnia a szörnyű tragédia után.
 

Az imák után a város polgármestere vette át a szót. „1970 május 14-én és az azt követő tragikus napokban született meg az a szellemiség, amit szatmáriasságnak nevezünk. Őrizzük meg azt a szolidaritást és azzal dolgozzunk városunk fejlődéséért! Áldott legyen az áldozatok emléke és dicsőség a hősöknek, akik félelmet nem ismerve önfeláldozóan siettek segíteni a rászorulókon” –mondta el beszédében Kereskényi Gábor.
 

Ezt követően Helyi Tanács, a Szatmár Megyei Prefektúra és a Megyei Tanács koszorúkat helyezett el az emlékműnél. Az intézmények után a különböző politikai pártok is főhajtással és koszorúval emlékeztek meg az áldozatokról és a hősökről. Végezetül a Május 14. Óvoda is lerótta tiszteletét. Az esemény után a helyszínen a Szatmár Megyei Múzeum által összeállított fényképsorozatot lehetett megtekinteni, melyben a tragédiát megörökítő felvételeket mutatták be.